konfliktusokönismeretpárkapcsolatválásválásmegelőzés

Ahány pár, annyi válóok

Ahány pár, annyi házasság, és ahány válás, annyiféle alapprobléma, de praxisom és a kutatásokból, olvasmányaimból vett ismeretek alapján a válások jól körülhatárolható okokra vezethetőek vissza. 

 

Érdemes magunkba nézni, ránézni házasságunkra, mely területen van fenyegetettségünk, megnézni környező párokat, általunk gyermekkorban megélt, látott eseteket, hiszen ezek munkálkodnak bennünk, és vissza-visszaköszönnek a házassághoz, a problémákhoz, a váláshoz való hozzáállásunkban.

 

A mediációk során sokszor szembesülök vele, hogy a megcsalást, az elhidegülést, a kölcsönös bántásokat említik a felek válóokként. Ilyenkor mindig elindulunk afelé, hogy félretéve ezt, mi volt ezek előtt, milyen állapot vezetett ezekhez, mi volt a két fél szerepe ebben. Addig kutatunk, míg helyére nem kerül ez az okmegjelölés, ugyanis csak ez lehet alapja a kapcsolat békés lezárásának és a továbblépésnek.

De meddig is kutakodunk? Milyen eredőkig is juthatunk ebben a keresésben? Milyen tipikus okokra vezethetők vissza a válások?

 

Amikor már a kezdet rossz…

Mindig felelevenítjük a házasság múltját, a fénypontokat, a kezdeti időszak szépségeit, hogy milyennek látták egymást a felek a kapcsolat elején, hogy indult, hogy élték át közös nagy eseményeiket (megismerkedés, lánykérés, esküvő, gyerekvállalás…). Ilyenkor láthatóvá válik könnyen az, ha egy házasságot túl fiatalon/éretlenül/érdekből/meggondolatlanul kötnek a felek. 

Nem minden fiatalon kötött házasság borul fel később, de nagy rizikót jelent a túl fiatalon kötött házasságoknál, hogy később másfele fejlődnek a felek. Amikor kiforr a személyiségük, már nem találják egymáshoz az utat, felmerül bennük az, hogy igazából nem is éltek, nem is élték ki magukat, nem is tapasztalták meg nőiességüket/férfiasságukat más visszajelzések alapján, belesodródtak a kapcsolatba, csak egyfajta megfelelésből/kényelemből maradtak benne fiatalon. Esetleg nem józanul, megismerve egymást mentek bele a szülői házból a házasságba. Ez persze nem csak fiataloknál fordul elő, hiszen személyiségünk folyamatosan érik, a minket ért behatások alapján formálódik, önismeretünk fejlődik. Van, hogy ez az érés más-más időpontban következik be a két félnél. Vagy akár nem is következik be.

Ejtsünk néhány szót a hirtelen felindult szerelemből kötött házasságokról, ahol a kezdeti fellángolásban hamar kötött házasság hozza azt a helyzetet, hogy nem mérik fel a felek, hogy a mindennapokban tudnak-e együtt élni, a nehézségeket együtt viselni.  De van olyan is, hogy ugyanígy, hamar történik valamilyen más esemény (például jön a baba), ami ha mégis összeillőek is a párok és teljes szívből mondanak egymásra igent, ad egy olyan túl korán jött normatív krízist (mint amilyen egy baba érkezése), amiben kevés lesz az a közös élményekből, kettesben megélt szimbiózis idejében talált kincsekkel teli láda, amit felnyitogathatnak emlékkavicsokat, derűt keresve magukban a nehéz időkben. 

Itt kell említeni azt is, hogy van, hogy nem összeillőek a párok világnézeti, szokásbeli vagy egyéb okból pl. szexualitás, hitélet, pénzköltéshez való hozzáállás, politikai beállítódás miatt. Ezek a különbségek néha olyan méreteket öltenek, amelyek idővel áthidalhatatlan szakadékot képeznek közöttük.

Sokszor akár mindkét fél vagy valamelyikőjük éretlenségére vezethető vissza a válás oka. Az éretlenség megmutatkozhat akár szülői szerepben való éretlenségben (pl. érdektelen, nem tud kötődő kapcsolatot kialakítani, nem bánik jól a gyermekkel, gyermeki reakciókkal reagál helyzetekre, nem tud felelősséget vállalni stb.), de egyéb területen (pl. pénzkezelésben) is.

Előfordul az is, hogy valamely érdekből jött létre eleve egy házasság. Ilyen például, hogy szülői elvárásoknak való megfelelőség alapján köttetett, vagy egy lehetőség volt a szülői háztól elszakadásra, vagy egy becsúszott baba, esetleg pont a biológiai óra ketyegése miatt elégedett meg valaki aktuális – szülői szerepre alkalmas – párjával és döntött a házasság mellett. Ezek a kezdettől meglévő okok, ha nem alakul ki közben egy összetartozás-érzés, egy mély szeretet, vonzalom, könnyen üressé teszik a kapcsolatot a később – törvényszerűen – bekövetkező hullámvölgyek, a párkapcsolat nehézségei idejében és nagyon könnyen vezetnek váláshoz.

Eredendő problémaként kell említenünk az éretlenség mellett az elköteleződés hiányát. Ha úgy kötnek a felek házasságot, vagy élik a házasságukat, hogy még nem szakadtak el a szülői háztól, hogy nem kötelezték el magukat szívből, igazán a másik mellett, esetleg olyan (akár transzgenerációs) kötődési problémát vagy sorsprogramot hoznak, amely befolyásolja tartós párkapcsolatukat (pl. “Ne létezz létezz!”, “Ne érezz!” sorskönyvi parancsok).

És itt kell említeni azon tulajdonságok körét (pl. befolyásolhatóság, határozatlanság, olyan személyiségvonások, amelyeken nem igazán tudunk változtatni, önbizalomhiányból és ebből eredő féltékenységi hajlam), előéleti történéseket (pl. exekhez való kötődés), amelyeket eleve nehéz a másikban elfogadni, és amelyek idővel kikezdhetik a házasságot, amelyeket később sem fognak tudni tolerálni, amelyek egymás iránti elfogadásuk hiányaként fogják idővel megmérgezni a kapcsolatukat.

 

Kemény okok

Vannak nehezen megléphető válások, amelyek szomorú okokra vezethetők vissza. Van ezeknél is lehetőség a válás elkerülésére, a helyzet normalizálódására, de ez sokszor annak az elhatározásán múlik, aki nehezebben veszi észre a bajt, akinek esetleg nincs betegségtudata, akinek mérhetetlenül nagy akaraterőre és külső segítségre van szüksége a változtatáshoz, és aki sokszor nem azon az oldalon áll, aki mindennek a helyzetnek a mindennapokban a rendszeres elszenvedője. Ilyen válóok az egyik fél szenvedélybetegsége (pl. alkohol, drog, játék, net), amely teljes eltávolodáshoz, esetenként beszámíthatatlanság esetén akár bántalmazáshoz vezethet. 

De ilyen válóok lehet a személyiség bizonyos zavara (pl. nárcisztikus személyiség) is, amely rányomja bélyegét a házasságra is.

Itt kell szólnunk a bántalmazásról, gyermekbántalmazásról is, amely nemcsak fizikai, hanem szóbeli vagy érzelmi síkon is megmutatkozhat. Ez a gyermek illetve a másik iránti tisztelet teljes megszűnését jelenti, durva határátlépést. 

Nagyon nehéz ilyen okokra visszavezetve válni, egyáltalán felismerni, hogy ebben a helyzetben vagyunk, segítséget kérni, végigcsinálni, felépíteni az önbizalmunkat, erőt keresni magunkban, kilépni az áldozat szerepéből, megfogni a felénk nyúló kezeket. Sajnos a mediáció erőszak esetén nem tud segíteni, egyenrangú feleket igényel, de sok szervezet van (pl. NANE), mely kifejezetten ebben a helyzetben mentőövet dob.

 

Amikor külső erők beveszik a várat…

Léteznek erőpróbák, külső behatások, történések, amelyeket egyes házasságok nem bírnak el. Ilyen okok lehetnek például:

  • ha hosszú próbálkozás után sem jön a baba, 
  • az egyik fél tartós betegsége (pl. depresszió),
  • baleset,
  • haláleset (akár gyermek, szülő elvesztése),
  • munkahelyi túlterheltség,
  • tartós munkanélküliség,
  • anyagi gondok,
  • viszonycsoportok – akik véleménye erősen befolyásolja valamelyik felet (pl. anyós, tágabb család, barátok) rosszalló véleménye a másik félről.

Vannak házasságok, amelyeket megerősít ez a behatás, de van, ahol a válás jelent megoldást, hogy ebből kijutva érezzék magukat a felek.

 

Két batyu találkozása…

A válóokok egy köre hozott mintákra vezethető vissza. Ilyen minta lehet a szülők válása. Elvált szülők gyermekei nagyobb eséllyel választják a válást saját maguk házasságában is. De hozott minták/ellenminták működnek a házasságunkban, feleség/férj szerepünkben is. És bizony előfordul, hogy szülői szerepünkbe hozott negatív minták (pl. sértődékenység, agresszív viselkedés szülőként gyermekünkkel) vezetnek aztán a házasság megromlásához. Önismereti, kitartó munkával szerencsére ezek a minták tudatosíthatók, felülírhatók, de ennek hiányában sajnos akár a házasság széteséhez is vezethetnek.

 

Lassú víz partot mos-okok

Van, amikor évek alatt húzódó hiányok mérgezik a kapcsolatot és egy napon arra eszmélnek a felek, vagy csak az egyik fél, hogy visszafordíthatatlanul eltávolodott a másiktól.

Ilyen 

  • az énidő, a minőségi idő tartós hiánya, amikor bedarálják a mindennapok, a munka, a gyerekek, a teendők a párt és ennek eredményeként nincs idő szánva a kapcsolódásra, odafigyelésre, a szeretet kifejezésére, a töltekezésre, beszélgetésre, közös élményekre, intimitásra, szexuális együttlétre, egymás lelkéhez érő idő eltöltésére, amely érzelmi és szexuális intimitás hiányát okozva kötődéshiányhoz, érzelmi eltávolodáshoz, érdektelenséghez, közönyhöz vezet, “mintha egy bútordarab lennék”-érzéshez, “szobatársak” effektushoz,
  • kibeszéletlenségek, szőnyeg alá söpört problémák, állandósult konfliktusok, kommunikációs félrecsúszások, amelyek által csak gyűlnek a feszültségek, a harag, a sérelmek, sokszor emögött az önismereti munka hiánya áll, ami szükséges ahhoz, hogy értékelni tudjuk magunkat, lássuk saját hibáinkat, rátekintsünk mindennapi működésmódunkra, vitáink mögött húzódó mintákra, személyiségjegyekre, érzésekre, szükségletekre,
  • egyetértés hiánya bizonyos területeken (pl. gyereknevelés, pénzkezelés, család-, rokonaink-, barátok kezelése, szerepelvárások, hitélet gyakorlása), amely évek alatt egyre több ütközés okán szépen lassan megmérgezheti a kapcsolatot,
  • eltérő igényekből, elképzelésekből eredő összeütközések, hiányok (pl. hány gyereket szeretnének, mire gyűjtenek, szexuális igények, életterv),
  • terhek egyenlőtlensége (pl. gyereknevelésben, házimunkákban, család eltartásában) ugyancsak évek alatt olyan feszültséget hoz elő, amely könnyen robban,
  • belekényelmesedés, elhanyagolás (önmaguk irányába, párjuk irányába),
  • elfejlődés egymás mellől, szépen lassan, egyik fél elindul az önismeret útján és arra eszmél rá, hogy már nem ugyanaz a két ember él egymás mellett

 

Egyensúlyvesztések

Léteznek olyan válások, amelyek hátterében valamiféle egyensúlyvesztés áll. Akár olyan formában, hogy valamelyik fél elveszíti az egyéniségét, teljesen feladja magát és ez nyomasztóvá válik a másiknak, vagy szerepbeli egyensúlyvesztésként például ha valamelyik fél szülői szerepébe ragad, mártír apaként/anyaként viselkedik, megszűnik férj/feleség lenni.

 

Bizalomvesztés

Hazugság, titok, hűtlenség, megcsalás, mások előtt kibeszélés mind-mind a bizalom megrendüléséhez vezetnek, amelyek könnyen vezetnek váláshoz.

 

 

 

 

Külön-külön boldogabban

Vannak olyan párok, amelyeknél önmegvalósítási igényből vagy valamely más erős behatásból (akár egy váratlanul jött szerelemből), találkozásból kifolyólag megy kétfelé az út és érzik úgy, hogy egymás nélkül boldogabb életet élhetnek, mással boldogabbak lehetnének vagy lehetne a párjuk.

 

A felsorolt, szerteágazó okok egymástól függetlenül, de sokszor egymásra halmozódva jelentkeznek. A helyzetekre szinte mindre van megoldás, gyógymód, de bármelyik helyzet elvezethet odáig is akár, hogy válás legyen a vége. Hogy melyik utat választják, az megint (ön)ismereten, tudatosságon, kompromisszumkészségen, érettségen és azon múlik, milyen támogató közeg (szélesebb család, barátok, akár külső szakember, mediátor vagy civil szervezet) tudja őket ebben segíteni.

—————-

Ha úgy érzed, jól jönne valakinek, oszd meg ezt a bejegyzést, vagy, ha te érzed veszélyeztetve kapcsolatod, ha nem tudod merre tovább, szeretnél rátekinteni a helyzetedre, keress bátran! Sokszor vissza is fordítható egy válás széli helyzet, vagy, ha mégis megérett a döntés, lehet azt szépen, békésen végigvinni, a gyermekek és mindkettőtök érdekében.

A mediáció nemcsak egy hatékony alternatív konfliktuskezelési módszer, hanem számomra több: szemléletmód, kommunikációs stílus, a mindennapokban alkalmazható konfliktuskezelés. Blogom ennek szellemében mediációs szemüvegen át néz rá a világra, fontos szerepet adva az önismeretnek.

 

at id, id venenatis, vulputate, Donec Praesent lectus risus. elementum eleifend sem,