Hogyan mondjuk el gyermekünknek, hogy válunk?
2021-03-30
Hogyan lehet a legkíméletesebben elmondani a gyermek(ek)nek a válást, figyelembe véve a gyermek és a család érdekeit, a gyermeklélektani kutatásokat, gyermekünk életkorát, a lehetőségeinket?
Először is fontos az időzítés, a körülmények, és a tudatosság, és persze nagyon hangsúlyos, hogy konkrétan mit mondjunk, milyen szavak, milyen mélységben fogadhatók be egy gyermeknek.
Felkészülés
Készüljünk fel előtte! Ha olvasod ezt a bejegyzést, látszik, hogy gondos vagy, és odafigyelsz, hogyan lehet ezt jól csinálni. Összeszedtem a szakirodalomban fellelhető tanácsokat, iránymutatásokat, de ha szeretnél jobban utánaolvasni, az írás végén találhatod azokat a könyveket, műveket, amelyeket jó szívvel ajánlok.
Időzítés
A válás egy hosszú folyamat, sokszor már a döntést megelőzően heves viták kísérik, szóban elhangzó kijelentésekkel, vívódással, szomorúsággal, kétségbeeséssel, csalódással, fájdalommal, de van, hogy a gyermekek nyíltan nem, csak apró jelekből érzik, tudják, látják a szülők egymástól való távolodását. A konkrét, végleges döntésbe e legjobb, ha akkor avatjátok be a gyermeke(ke)t, amikor már megdolgoztátok magatokban a döntést, már látjátok mindkettőtök felelősségét (egy megcsalásnál is!), a további utat részleteiben és tudjátok ezt közös döntésként képviselni. (Ebben sokat segíthet, ha van lehetőségetek, ha kell, egy külső szakemberrel végigbeszélni, ami bennetek van, a lehetséges megoldásokat a családotokra adaptálva.)
Ha úgy érzitek, csak áldozatai vagytok a válásnak, becsaptak, megaláztak, ha nem vagytok biztosak a döntésben, még nem álltok készen a beszélgetésre.
Körülmények
Teremtsünk nyugodt körülményeket: a telefonok, tévé, rádió legyenek kikapcsolva!
Közösen, mindannyian legyünk jelen a beszélgetésnél, hagyva időt az esetleg felmerülő kérdéseknek.
Mondandónk
Készüljünk fel 3-4 (!) mondattal előre, melyek egyszerűek, tömörek és a gyermek életkorához igazodnak!
Szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy apa és anya már nem szerelmes egymásba ahelyett, hogy “nem szeretik egymást”. Hangsúlyozzuk, hogy ugyanúgy szülők maradunk, továbbra is egymást tisztelve, barátságban, együtt fogunk működni mint anya és apa és nagyon szeretjük őt/őket.
Mondjuk el neki, hogy nem így terveztük, de így alakult, és ehhez most, bár nehéz, mindnyájan alkalmazkodunk.
Törekedjünk a rövidségre, egyszerűségre, ne kezdjünk bele hegyibeszédbe, a felnőtt ok-okozati viszony nem érthető a gyermek számára és ne is árasszuk el őt a szükségesnél több információval, figyeljük, mennyit tud befogadni!
Fontos, hogy közös döntésként mondjuk el az új helyzetet, ne hibáztassunk senkit!
Igyekezzünk minél több konkrétumot mondani, ki hol fog lakni, hogyan fog velünk találkozni, ki hozza-viszi óvodába, iskolába, különórára, hogyan tud majd a barátokkal találkozni! Ez biztonságot ad a gyermeknek, kézzelfoghatóvá teszi, hogyan képzelje el a továbbiakat, ne legyenek szorongást keltő bizonytalanságok a változásban. Kerüljük az általános megfogalmazást (pl. apa “elköltözik”), ez egy gyermeknek megfoghatatlan lehet, bizonytalanságot kelthet benne. Mondandónkat igazítsuk a gyermekünk korához! (Pl. ovisnál: “Anyu és Apu nem tudnak már egy házban lakni. Apu külön fog költözni, egy másik házban fog lakni, a városban. Anyu és Apu most is és ezután is mindketten ugyanúgy szeretnek Téged, mint eddig, ez nem változott. Ugyanaz marad a szobád. A játékaid. Ezentúl is alhatsz a kedvenc maciddal. Kedd és csütörtök délután mindig Apu megy érted az oviba.” stb.)
Mire számítsunk
A reakciók széles spektrumban mozognak, még egy gyermeket nézve is, tehát ne lepődj meg, ha kiszámíthatatlanul, ingadozva észlelsz különböző érzelmi megnyilvánulásokat (pl. düh, harag, szomorúság, bizonytalanság, szorongás stb.) gyermekednél, fogadd el, segítsd őt is ebben, támogasd, erősítsd, legyél jelen neki, vedd körbe őt a szereteteddel.
A téma még később is, többször vissza fog térni a válás bejelentése után, ahogy a gyermekünk is megdolgozza magában.
Lesz még lehetőségünk beszélgetni vele, a felmerülő kérdésekre választ adni. Figyeljük, hol tart a folyamatban, hogy van ő. Ha szükséges, forduljunk szakszerű segítséghez. Egy családterapeuta, egy gyermekpszichológus segítőn, támogatón tudja őt kísérni, ha szükségesnek látjátok.
Ajánlott könyvek (szülőknek szólók, illetve gyermeknyelven írtak is, hogy jobban bele tudjunk helyezkedni az ő nézőpontjukba):
Gyurkó Szilvia: Rám is gondoljatok – a gyermekközpontú válás lépései, Bookline Könyvek, 2015
Deliága Éva: Ketten három felé – válás gyerekkel, HVG Könyvek Kiadó, 2018
Petrus Márta: A talpra állás művészete, Zimber Könyvek, 2016
Rigó Kata: Azt mondták, válnak, Betűtészta Kiadó, 2017
Rigler Ilona: Hogyan élheted túl a szüleid válását?, Móra Könyvkiadó, 2013
