gyermekekkonfliktuskezeléskonfliktusok

Konfliktuskezelési 1×1

Nézeteltérés minden tartós párkapcsolatban van, de attól függően, hogy milyen a felek konfliktuskezelési stílusa, kommunikációja, személyisége, a konfliktus súlyossága, az eddig felgyülemlett sérelmek, a felek problémákkal való szembenézési hajlandósága, nem mindig jelenik meg éles vitaként, nem mindig eredményez nyílt ellenségeskedést.

Mint minden, a konfliktusok kezelése is javítható, fejleszthető tudatosítással és néhány egyszerű szabály lépésről lépésre történő beépítésével.

Először is, fontos tudnunk, hogy a nézeteltérések természetesek, nem annak jelei, hogy nem illünk össze, hogy nem jól választottunk. Természetes, hogy más-más személyiséget, igényeket, látásmódot (pusztán azzal, hogy ellenkező neműek vagyunk, más-más múltbeli hatásokkal, más-más jelenbeli hatásokkal) hozunk magunkkal és a mindennapokban meghozott döntéseknél folyton egyeztetnünk kell, amiben nem mindig van teljes egyetértés, a kommunikáció sokszor – főleg azzal, hogy a gyermekek is folyton a szülők figyelmét kívánják, amihez sok-sok mindennapos feladat és mentális leterheltség társul – nehezített.

A legtöbb konfliktus a pároknál a pénzügyek, a szexualitás, a gyermeknevelés, a nagyobb családdal és rokonokkal való kapcsolattartás, különböző értékrendbeli- és hitéleti eltérések mentén vagy éppen a stressz beszűrődése miatt alakul ki. A felszínen. Mert a mélyben mindig ott rejlik a konfliktusunk igazi oka, a legfájóbb kérdés, ami megfogalmazódik bennünk: a hatalom, az elismerés, az elfogadás, az elköteleződés, a szeretet, az integritás kérdése. Ha szeretnénk konfliktusainkat jól kezelni, elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezekkel is.

De kezdjük az alapokkal és néhány hasznos szemponttal, amivel nézeteltéréseinket kezelhetjük!

Megelőzés

Minden kapcsolati problémánál fontos, hogy magát a kapcsolatot alapjaiban erősítsük, hogy a kapcsolódást időről időre meg tudjuk oldani, legyen egy kapcsolati pozitív alaphang, egy alapvetően elfogadó, támogató párkapcsolat, ami mellett a problémákat tudjuk kezelni. Ehhez visszatérni néha nehéz lehet, de meg kell próbálni. Igyekezzünk rendszeresen kettesben lenni párunkkal, megoldani, hogy minőségi időt tudjunk eltölteni! Vegyünk fel olyan szemüveget, amely segít meglátni párunkban és életünkben a jót! Tegyük szokásunkká, hogy ezt ki is fejezzük egymás felé! Törekedjünk rá, hogy a bátorítás, az elismerés, barátságosság légkörét teremtsük meg otthonunkban!

Szemüveg

„Vagy igazam van, vagy boldog vagyok.” – tartja a mondás. Ha ezt észben tartjuk, máris könnyebb túllendülnünk a nézeteltéréseken. Ahány ember, annyi igazság, annyi nézőpont. Vajon feltétlenül szükséges, hogy meggyőzzük a másikat az igazunkról, rávilágítsunk, miben téved, hogy megértessük vele a saját álláspontunkat? Ki kell fejeznünk, mit gondolunk, hogy látunk, de fogadjuk el, hogy több igazság is létezik! Meg kell tanulnunk kicsit hátrébb lépni és ezzel bölcsességgel szemlélni konfliktust okozó helyzeteinket.

A vita hevében

A nézeteltérések kezelése nem a vita hevében történik. Egy már kialakuló heves vitánál, amikor elérjük azt a (forrás)pontot, „pukkadj meg”-pontot, amikor a nézeteltérésünk nyílttá és hevessé válik és 100 feletti pulzussal egymás sértegetésébe fordul, akkor a legfontosabb, hogy felismerjük ezt és ki tudjunk belőle lépni, ki tudjuk mondani, hogy ezt majd később megbeszéljük, erre később térünk vissza. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban ugyanis nem tudunk reálisan, másikat elfogadóan gondolkodni, és meggondolatlanul okozhatunk sérüléseket egymásnak. Szélcsendes időszakokban alkossunk közösen erre egy jelzést, mondatot, amit bármelyikőnk, aki hamarabb észleli, be tud vetni majd éles helyzetben! Pl. „Túlságosan felhúztam magam, nem szeretnélek megsérteni.”

Persze tehetünk azért, hogy ne érjük el a 100 feletti pulzust (tudatos levegővétellel, mélyebb, halkabb, lassabb beszéddel, a helyzet kívülről szemlélésével, a helyzetből kilépéssel – hogy egy ima, séta, zene, olvasás, relaxáció beiktatásával visszanyerjük egyensúlyunkat, nyugalmunkat, tisztánlátásunkat).

Azon túl, hogy figyelünk arra, hogy ne lépjük át a „pukkadj meg” pontot, fontos, hogy a vitáinkban mindig szem előtt tartsuk, hogy minden percben dönthetünk arról, merre tovább:

  • hogy olajos vödröt öntünk a vitánkat szimbolizáló kráterünkbe, vagy vizet a lávára,
  • hogy egy western-filmbeli párként egymásra fegyvert szegezvén a másikba lőjük a megmaradt töltényeinket, vagy letesszük a fegyvert akkor is, ha a másiknak még a kezében van,
  • hogy megkímélünk mindenki mást (különösen gyermekeinket) attól, hogy vitáink fül- vagy szemtanúi legyenek,
  • hogy alkalmazunk-e kommunikációs varázsmondatokat konfliktushelyzetekben pl. „Frusztrált/dühös/… vagyok. Tudnál kicsit rám figyelni?”, „Megértem.”, „Igazad van.”
  • hogy bevetjük-e, ha kapcsolatunk erőssége, a csodafegyvert, a humort vitáink élének elvételére,
  • hogy tudatosan figyelünk arra, hogy kedvességgel, együttérzéssel, tiszteletadással a konfliktus rendezése felé, egymás felé vegyük az irányt.

Bármelyik percben.

A konfliktusok átbeszélése

A konfliktusok megoldása nem a viták hevében, hanem már egy higgadt állapotban történhet meg. A legjobb, ha már a vitát követő első pozitív alkalommal visszatérünk a konfliktus megvitatására. Lehet, hogy benned merül fel erre az igény inkább, akkor jelezd ezt finoman, a másik által és a helyzet megoldása szempontjából hatékonyabb módon, jól kommunikálva – pl. „Beszélnünk kellene” helyett „Szeretném meghallgatni a véleményedet!” mondattal! Lehet, hogy nincsenek is éles viták nálatok, mert éppen egyikőtök, vagy mindkettőtök süni módon reagálva visszahúzódik és nem konfrontálódik, de a konfliktusokat akkor is érdemes időről-időre átbeszélni.

Az eredményes megbeszélést segíti, ha úgy veszünk részt benne,

  • hogy inkább többet hallgatunk, mint beszélünk,
  • hogy azzal kezdünk, amiben egyetértünk, elismerésünket kifejezve, a másikat emelve,
  • hogy önmagunkról beszélünk (objektíven nézzük a viselkedést és a következményeket, énüzenetekkel szólunk), használva a „leás-megoszt-kér” technikát (leásunk magunkban, hogy a tapasztalt viselkedés bennünk milyen érzelmeket váltott ki, és a mélyben milyen vágyunkat, szükségletünket érintette, ezt megosztjuk párunkkal egy konkrét, pontos, pozitív kérés kíséretében),
  • hogy meghallgatjuk a másikat értőn, kérdezve, a kérdés mélyére nézve, felfedve, hogy a másik számára miről szól a helyzet („leás-megoszt-kér” technika alapján), érdeklődőn, figyelmesen, visszakérdezve („Mesélnél még erről?”), továbbkérdezve („Mi esett még rosszul abban, amit mondtam?”), pontosítva, hogy jól értjük-e őt („Jól értem, hogy…?),
  • hogy igyekszünk a témánál maradni, megoldást is kidolgozni, fenntartva a későbbi átértékelés lehetőségét,
  • ha elfogadjuk, hogy többféle kimenete létezik a konfliktusok átbeszélésének:
    • lehet, hogy tudunk félúton találkozni, és mindkettőnk szükségleteire reagáló, mindkettőnknek elfogadható megoldást kidolgozni,
    • megértve a másik álláspontját, tudunk engedni, vagy ő tud engedni nekünk,
    • megállapodunk, hogy most nem tudjuk megoldani, és később (mikor!) térünk vissza rá. Fontos ennél a pontnál különösen tudatosítani, hogy arra kell törekedni, hogy ne legyen el nem rendezett konfliktusunk, ha szükséges, akár külső segítséget is igénybe véve rendezzünk minden konfliktust, mert ezek idővel a kapcsolatunkat kezdhetik ki.

 

Átbeszélt, feloldott és jól kezelt konfliktusokat, minél több sikeres megoldást és minden egyes megoldott konfliktussal egyre inkább mélyülő és gazdagodó párkapcsolatot kívánok nektek!

A mediáció nemcsak egy hatékony alternatív konfliktuskezelési módszer, hanem számomra több: szemléletmód, kommunikációs stílus, a mindennapokban alkalmazható konfliktuskezelés. Blogom ennek szellemében mediációs szemüvegen át néz rá a világra, fontos szerepet adva az önismeretnek.

 

sem, lectus dapibus commodo id Lorem facilisis justo vulputate, adipiscing